Könyvek

Globális értékláncok, szakosodás és feljebb lépés Magyarországi feldolgozóipari leányvállalatok tapasztalatai

Bár a globális értékláncokba szerveződő termelés térhódítása látványos felzárkózási lehetőségeket teremtett a kevéssé fejlett országok gazdasági szereplői számára, empirikus tapasztalatok sora bizonyítja, hogy az értéklánc-integrálódás biztosította felzárkózási lehetőségek meglehetősen korlátozottak. Mihelyt a beáramló külföldi közvetlentőke-befektetések segítségével a globálisan szerveződő termelésbe bekapcsolódott országok elérnek egy meghatározott fejlettségi szintet, a külföldi közvetlentőke-befektetések vezérelte modernizáción alapuló rendszer olyannyira behatárolja a továbblépést, hogy a kezdeti gyors felzárkózás kifullad.

A felzárkózás folytatódása, pontosabban a korábbi fejlődési pályáról való letérés és az előzőnél jobb és fenntarthatóbb pozíciót biztosító pályára történő átlépés makroszinten modernizációs stratégiaváltást igényel. Mikroszinten, a termelés kezdeti áttelepítését követő további fejlődéshez feljebb lépésre, vagyis a relatíve alacsony hozzáadott értékű tevékenységek felől a magasabb hozzáadott értékűek felé történő elmozdulásra van szükség.

A szakirodalom rámutatott arra, hogy a feljebb lépés lehetséges, a multinacionális vállalaton belüli munkamegosztás nem merev: el lehet nyerni a korábbiaknál tudásigényesebb, magasabb hozzáadott értéket létrehozó feladatokat, felelősségi köröket. A leányvállalatokhoz, vagy szakosodott szolgáltatókhoz telepített gyártási és összeszerelési feladatokat egyre tudásigényesebb szolgáltatási feladatok követik, ami az alacsony szintű, munkaigényes feladatok átvállalásával a modernizáció útjára lépett szereplők számára komoly további feljebb lépési lehetőséget biztosít.

A szakirodalmi tézisek, fejlődési modellek és az azokat illusztráló esettanulmányok ellenére, valójában kevés országnak sikerült a technológiai élvonal közelébe és a magas jövedelmű országok körébe kerülnie – bármilyen jelentős feljebb lépési eredményeket könyveltek is el a helyi szereplők.

Egyfelől tehát tág tere nyílik a feljebb lépésnek: az értékláncok periferikus szereplői is egyre több tudásigényes tevékenységre, üzleti folyamatra szakosodhatnak, amelyek a termelő, összeszerelő tevékenységeknél magasabb hozzáadott értéket hoznak létre. Másfelől, a felzárkózók többsége megreked a közepes jövedelmű országok szintjén, ugyanis a növekedés korábbi mozgatórugói idővel kifulladnak.

A könyv multinacionális cégek magyarországi feldolgozóipari leányvállalatainak példáján vizsgálja a globális értékláncokba integrálódott magyarországi feldolgozóipari leányvállalatok feljebb lépését. Választ keres arra a kérdésre, hogy miként ment végbe és milyen üzleti és vállalatszervezeti következményekkel járt, hogy a gyártásra szakosodott leányvállalatok a korábbiaknál magasabb hozzáadott értékű tevékenységeket is elkezdtek végezni.

Néhány további kérdés, amelyekkel a könyv foglalkozik:

• Miként írható le az értékláncokon belüli funkcionális munkamegosztás: mire szakosodnak az értékláncok egyes szereplői?

• Melyek a feljebb lépési folyamatok fő mozgatórugói és milyen hatást gyakorol a feljebb lépés a vizsgált leányvállalatok teljesítménymutatóira?

• Hozzájárul-e a feljebb lépés a helyi menedzsment autonómiájának növekedéséhez? Milyen módszerekkel, technikákkal integrálják és koordinálják az anyavállalatok a leányvállalataikat?

• Mire szakosodnak az anyavállalatok az értékláncon belül, miután egyre magasabb szintű üzleti folyamatokat helyeznek központon kívülre? Mit tartanak mindenképpen központi hatáskörben az anyavállalatok?

• Milyen típusú értéklánc-tevékenységeket végeznek, és mi jellemzi azokat a szereplőket, amelyek részesedése a teljes hozzáadott értékből átlag feletti?